Vannak helyzetek, amikor mint kívülálló sokkal jobban rá látunk az adott dologra, mint az a személy aki éppen megéli azt. Egyben látjuk az esemény várható következményét, de vajon érdemes-e beleszólnunk? Vajon mit kellene tennünk, ha egy olyan személy társaságát "élvezzük" aki sorozatosan megbánt, megaláz minket?
Szeretem a szinkronicitásokat, Van amikor egy helyzetnek nagyobb tétje van pl. egy emberi élet és ilyenkor nagyon nehéz , hogy ne akarj a másik ( pl orvos, maga a beteg és annak környezete) nézőpontján változtatni, a dolgok harmonikus alakulásának érdekében.A szép az, hogy ha ilyenkor is elengedéssel és elfogadással tudunk viszonyulni a helyzethez és átadjuk a JóIstennek, és az Univerzum kreatív megoldást inspirál a Jó a Harmónia győzelmének érdekében 
❤
"Jóisten nem akarja, hogy bárkit is megváltoztassunk, Jóisten azt akarja hogy mi változzunk meg olyan emberré, akit már nem zavar mások viselkedése. Sok kört le kell futnunk mire ezt felismerjük. Sokat kell veszekednünk, haragot tartanunk, megbocsájtanunk, mire ezt felismerjük.
Betelik a pohár, úgy érezzük, hogy tovább nem tudjuk tolerálni, elfogadni a másik ember viselkedését, megszakítjuk a kapcsolatot. Ekkor a Jóisten megtölti az életünket olyan élethelyzetekkel, ahol ugyanabból a viselkedésből még többet kapunk, de már egy olyan embertől, akivel viselkednünk kell, függünk tőle, kiszolgáltatottak vagyunk. Valamint olyan élethelyzetek jelennek meg az életünkben, ahol mások panaszkodnak nekünk hasonló negatív viselkedésekről, és mi kerülünk a gondelhárító, megnyugtató, biztató szerepbe. Futunk pár kört, majd felismerjük, hogy simán kibírható már az ami végett valamikor megszakítottuk a kapcsolatot, már elmúlt a harag, már nyitottak vagyunk a bocsánatkérésre, megbocsájtásra, újrakezdésre. És ezt követően már nem idegesít minket többé a másik ember viselkedése. Felismerjük, hogy szülőnk, gyermekünk, párunk, barátunk még mindig ugyanolyan hülye, és felismerjük hogy már nem zavar minket a viselkedése, már eltudjuk fogadni, tolerálni, már harmonikusak maradnak az érzelmeink.
Nem a világ változik meg, hanem mi változunk. Senkit nem tudunk megváltoztatni, az Isten és a másik ember feladata. Csak mi tudunk megváltozni, amiben Isten segít minket. A nehéz élethelyzetek leckével szolgálnak. A sok rossznak köszönhetően leszünk egyre jobb emberek, egyre megértőbbek, elfogadóbbak. Végül már nem zavar minket senki és semmi, nyitott szívvel járunk a világban, nem látunk rossznak többé semmit. Ha mégis, akkor Isten segíteni fog benne, hogy rövid idő múlva mutasson sokkal rosszabbat, hogy a kevésbé rosszat már jónak ítéljük meg. Senkit nem lehet megváltoztatni, nem tudjuk a világot megváltoztatni, de tudunk mi változni úgy, hogy a világ a mi szemszögünkből egyre jobb hely legyen, egyre több lelki békénk legyen."
