Mindannyiunknak megvannak a magunk küzdelmei. És mindenkinek mindig a saját problémája a legnagyobb. A megoldandókat nem lehet egymáshoz hasonlítani.
Talán volt már, hogy úgy érezted, a kedvesednek kellett volna közelednie hozzád, mert te voltál "jobban" megbántva, de ez az összehasonlítás ezen a módon nem létezik. Teljességgel lehetetlen pontosan tudni, valaki más hogyan érez, vagy miféle érzelmi harc dúl benne. Ha éltél már át hasonlót, talán lehet róla elképzelésed, de akkor sem tudhatod pontosan. Ha pedig még nem is voltál olyan helyzetben, amilyet ő aktuálisan megtapasztal, akkor fogalmad sem lehet róla. Ezért értelmetlen azon gondolkodni, hogy kinek a baja a nagyobb, és ebből fakadóan kinek, mit kellene tennie.
Gyakran a legagresszívebb, a leghangosabb viselkedés mögött rejlik a legkevesebb önbizalom, a legnagyobb félelem, a legmélyebb kétségbeesés. Gyakran annak van a legnagyobb szüksége a szeretetedre és az elfogadásodra, aki a leghevesebben bizonygatja erejét és önállóságát. Mielőtt tehát bárkit is megítélsz (akár pozitívan, akár negatívan), emlékeztesd magad, hogy fogalmad sincs arról, mi zajlik a másikban éppen most, és ezt milyen múltbéli tapasztalatok idézik elő. Bárkivel találkozol, mindenkinek a személyisége éppoly összetett és különleges, amilyen a tiéd; és mindenki éppúgy megvívja a maga küzdelmeit, ahogyan te is. Mindez éppannyira igaz a hozzád legközelebb élőkre, mint azokra, akikkel életedben talán csak egyszer találkozol. Ezért amikor legközelebb vitába keveredsz valakivel, aki fontos neked, emlékeztesd magad: épp egy küzdelem zajlik benne, amiről semmit nem tudsz. A szeretetedre, a megértésedre, az elfogadásodra, a támogatásodra vágyik. Talán nem képes arra, hogy ezt szavakba öntse és kimondja, ezért egy kissé nyakatekert módon próbálja a tudomásodra hozni. Ha ekkor képes vagy arra, hogy ne automatikusan (támadással vagy védekezéssel) reagálj, hanem vársz egy kicsit, és belső bölcsességedre hagyatkozol, csodás átalakulásnak lehetsz a tanúja!
Forrás Facebook (Szerző Ismeretlen)
