Van időm

"Milyen érzés amikor sok időd van? Mikor volt utoljára olyan érzésed, hogy sok időd van? Milyen érzés az? Olyan, hogy nem, érzel késztetést, kényszert, hogy az órádat nézegesd. Napok telhetnek el, hogy egyszer sem nézel az órádra. Egyszer csak feleszmélsz, hogy azt se tudod milyen nap van, napok óta nem követed az időt. Mert bőven van belőle. Sok időd van. Csak olyankor figyeljük az időt, amikor kevés van belőle. Amikor félünk. Ez nagyon érdekes jelenség. Az ember minél jobban fél, annál erősebb késztetést érez, hogy az órájára tekintsen. Olyan, mintha minél gyorsabban azt akarná, hogy vége legyen annak, ami épp történik. Minél gyorsabban valahol máshol akar lenni, egy másik időpontban, ahol jobb érzései vannak. Valamiképp az emberi elme ezt az időhöz köti, abban bízunk, hogy eltelik az idő, akkor eltűnik a nyomasztó érzelmi állapot is. Megszűnik a félelem. Ha pedig olyat csinálunk, amit szeretünk csinálni, ami közben jó érzéseink vannak, szeretetet érzünk félelem helyett, - olyankor nem érezzük az időt. Megszűnik az időérzékelésünk. Nem tudatosítjuk, hogy órák telnek el. Nagyon meglepődünk, amikor végül hosszabb idő után, újra az óránkra tekintünk. Hogyan telhetett el ilyen gyorsan ennyi idő.

Ugyanígy amikor nagyon félünk valamitől, és az óránkra tekintünk, olyankor azt mondjuk, hogy nem igaz, hogy még csak ennyi idő telt el. A tanár feleltet, - van esély, hogy még téged is kihívhat, nagyon várod, hogy végre kicsöngessenek. El innen minél gyorsabban, ez most egy félelmetes hely, helyzet, időpont, azt akarom, hogy minél hamarabb vége legyen. A diák az óráját nézegeti, és nem hiszi el, hogy az utolsó ellenőrzés óta csak fél perc telt el, olyan érzése volt, mintha legalább öt perc eltelt volna. Bármikor, amikor olyan helyen vagyunk a térben, egy olyan időpontban, hogy félelmet érzünk, rossz érzéseink vannak, valamit nem szeretnénk tovább csinálni, olyankor nagyon felerősödik az időérzékelésünk, erős késztetést érzünk az idő gyakori ellenőrzésére. És torzul a helyes érzékelésünk, úgy érezzük, hogy több idő telt el, mint a valóságban eltelt idő. Bármikor, amikor félelmet érzünk, felerősödik az időérzékelésünk. A félelem érzése erősen kötődik az időérzékelésünkhöz. Akkor is félünk, ha még kihívhat a tanár, és akkor is félünk, ha valamit nem tudunk időre befejezni. És akkor is ha olyan tevékenységre vagyunk kényszerítve amit nem szeretünk csinálni. Mindhárom esetben mániásan elkezdjük sűrűbben ellenőrizni az időt. Azt várva, hogy minél gyorsabban elteljen. Ha a tanár feleltet, ha egy fontos feladatot határidőre kell tejesítened, és már bőven elvagy késve, - és akkor is ha péntek délután olyan részlegbe osztanak be a gyárban, amit ki nem állhatsz. Mindhárom esetben felerősödik az időérzékelésed, kényszeresen, mániásan sűrűbben kezded ellenőrizni az időt.

Bármikor amikor szeretetet érzünk, megszűnik az idő érzékelésünk. Minél hosszabb ideig maradunk szeretet érzelmekben, annál jobban megszűnik. Egy bizonyos ponton elfelejtjük az időt. Azt sem tudjuk milyen nap van, év van, hány évesek vagyunk. Ez egy nagyon furcsa tapasztalás, de akik megvilágosodnak, azok megélik ezt. Gyerekkorban amíg az elme kevésbé volt fejlett, addig nem érzékeltük az időt. Azt sem tudtuk mit jelent a felnőtteknek az idő fogalma. Hiába mondták, hogy szombaton, vagy holnap megyünk a mamához, - nem értettük mit jelentenek ezek a fogalmak. Az örök jelenben éltünk, a MOST pillanataiban. Egyik pillanatról a másikra. Amikor elmegyünk kirándulni egy nagyon szép helyre, napok óta jól érezzük magunkat, jó érzés ott lenni, ahol éppen vagyunk, szeretjük azt csinálni amit éppen csinálunk, akkor a folyamat elkezd visszaváltozni, az időérzékelésünk elkezd megszűnni. A félelem érzékelésünk elkezd megszűnni. Napok után már elkezdünk összekeveredni, hogy milyen nap van, mennyi lehet az idő. Minden olyan esetben, amikor szeretetet érzünk, az időérzékelésünk elkezd megszűnni. Amikor a szerelmünkkel vagyunk, úgy eltelik a nap, hogy egyszer sem tekintettünk az óránkra. Nem értjük a nap végén, hogyan telhetett el ilyen gyorsan a nap. Amikor valamibe nagyon belemerülünk, valamit nagyon élvezünk, belefeledkezünk, olyankor is jelentkezik ez a furcsa tapasztalás. Elfelejtettük az időt egy kis ideig, nem vettük észre, hogy este lett, hogy elkéstünk valahonnan. Meg kell tanulnunk úgy élni, hogy nem érezzük az időt. Aki korán kel, aranyat lel. Ha korábban ébredsz fel, akkor azt gondolod, hogy mára több időd lesz. Ehhez a gondolathoz társulni fognak az érzelmek is, egész nap több szeretetet fogsz érezni. A félelmet az elménk hozza létre, ami szorosan kötődik az időérzékeléshez. Ha megtalálod a kiskapukat, akkor kicselezed az elméd, megtanulhatsz úgy élni, hogy van időd. Mert valóban van időd, csak az elméd játéka, hogy egész nap úgy érzed, hogy sietned kell, el ne késsél valahonnan, mintha határidőkre élnél, határidőkből állna az egész életed. Félelemmel lenne kitöltve az egész életed."

Rajtad áll, hogy miként töltöd el az időd

Szeretettel! Andi

Ha szeretnél még több inspirációt, akkor a tarts velem ezen az oldalon: https://www.facebook.com/LelekReform/