Az életünkben adódnak kritikus pillanatok, amikor minden sejtünkkel azon dolgozunk, hogy az adott helyzetet megoldjuk. Ilyenkor a fókuszunk az adott helyzetre összpontosul, és úgy tűnik, mintha semmi más nem létezne, csak az a szituáció ami megoldásra vár.

"Miután eltelik a kritikus pár nap, a veszély csökkenésével elkezd felszabadulni a figyelmünk az eseményekről, elkezdünk gondolatainkban visszatérni a hétköznapjainkba, elkezdünk odafigyelni újra a munkahelyünkre, életünkre. Ilyenkor kicsit olyan érzése van az embernek, mintha hetek teltek volna el, már el is felejtette mi következik, hol hagyta abba a munkákat, életét.

Nyaraláskor is ez van. Nyaraláskor akarattal felejtjük el egy hétre az életünket, tudatosan nem akarunk figyelni, gondolkodni az otthoni dolgokon, megérdemeljük a kikapcsolódást, elfelejtjük pár napig, hogy kik vagyunk.

Elméletileg arra figyelünk, amire mi akarunk, de gyakorlatilag ez nem így van. A veszélyre akaratlanul, tudatalatti irányítással figyelünk. Minél nagyobb a veszély, annál jobban csoportosítjuk, összpontosítjuk a figyelmünk. Ritkán fordul elő, hogy nem kell figyelni semmire, nincs semmi veszély, nincs mitől félni, minden rendben van, teljes biztonságban vagyunk. Ekkor vagyunk kikapcsolt állapotban, figyelmünket ilyenkor elvonjuk az elménktől és az öt érzékszervünkhöz irányítjuk. Ilyenkor erőteljesen érzékeljük a jelent az öt érzékszervvel, részletgazdagabb a látvány, több a hang, több részletet felfogunk egy adott pillanatban a felszabadult figyelemnek köszönhetően.

Az életünk a félelmeink legyőzéséről szól. Ha képes vagy legyőzni az összes félelmed, akkor befejeződik a kényszeres figyelem elvonás, erőteljesen megjelensz a jelenben, gondolat nélküli állapotban. Hetek alatt elfelejted, hogy ki vagy, megszűnik a volt életed. Legyen az egy árvíz, egy szenvedélyes szerelem, vagy egy megvilágosodás, - mindhárom esetben egyre jobban elkezded elhanyagolni a dolgaid, elkezded elfelejteni hogy ki vagy.

A figyelmünk felszabadítható, összpontosítható, szétszórható. Csak féltudatosak vagyunk a figyelmünkre, legtöbb esetben nem arra figyelünk amire mi akarunk, hanem úgy változik a figyelmünk ahogy a környezetünk, ahogy a külső körülmények. Extrém élethelyzeteknek kell történnie, hogy figyelmünk összpontosuljon, felszabaduljon a hétköznapi apró részletekről, - ilyen az árvíz, vagy egy nyaralás, amely esetben jó messzire mentünk. Ezen felül tudatosan csak a meditációval érhetünk el eredményeket, amikor arra figyelünk, hogy épp mire figyelünk. Azaz tudatosan irányítjuk figyelmünk egy részét a saját figyelmünkre, és pl. arra törekedünk, hogy minél több figyelmünkkel csak a tücsköt hallgassuk. Nyaraláskor könnyű hosszan hallgatni a tücsköt, mert nem kéri a figyelmünket semmi, nincs feladatunk, nincs tervünk, nincs miről aggódnunk. Hétköznapokban meg kell küzdenünk az összpontosított figyelmünkért, sokszor azon kapjuk magunkat a meditáció megkezdésénél, hogy már megint máshol járunk, valamin gondolkodunk, megint nem a figyelmünkön gondolkodunk.

Fel lehet tenni a kérdést, hogy miért kell ezzel foglalkozni, miért nem mindegy hogy hol jár a figyelmünk. Amikor elérjük a teljes kikapcsolt állapotot, amikor a figyelmünk teljesen megjelenik a jelenben, felszabadul az elmétől, olyankor hatalmas életenergia mennyiség áramlik keresztül a testünkön, és erőteljesen töltődnek a sejtjeink életerővel. Ha ezt hosszan csináljuk, hónapokat, vagy éveket, akkor megtelik az energiatestünk, auránk életenergiával, és változás történik a lényünkben. Jézus, Buddha ezen az úton jutott el a csodákig. Buddha a figyelmét figyelte, Jézus a szereteten keresztül jutott el az átalakulásig. Eddig nem tudtuk, hogy mit kell tennünk, mi a változó, mit csinált Jézus, vagy Buddha másképp. Napjainkban felfogjuk, hogy a figyelmünk a változó. A figyelmünkön múlik, hogy milyen az életenergia áramlásunk. Foglalkozni kell magunkkal, sok önismeretre van szükségünk, hogy átlássuk a figyelmünk alapszabályait, működési törvényszerűségeit. De ha gyakorlunk, akkor egyre tudatosabbak leszünk a figyelmünkre, egyre jobban elérhetjük azokat a tudatállapotokat, amelyekben felszabadult figyelemmel hatalmas életenergia áramlásban vagyunk.

Eldönthetjük, hogy eszünk, iszunk, szeretkezünk, tévézünk, vásárolunk, éljük az életünk ahogy a többiek, vagy elkezdünk öntudatra ébredni, elkezdjük tudatosan irányítani a figyelmünket, elkezdünk figyelni az életenergia szintünkre. Van egy másik út ebben a világban, ahol a csodák tudományosan megmagyarázhatóak, ahol az ember energialény, ahol az ember képes feltöltődni, átalakulni. Addig fogsz ide járni, amíg egy életedben rálelsz majd a keskeny ösvényre. Jelentéktelenek tűnő kis ösvény, hogy elkezd figyelni a figyelmed, de az út a csodákhoz vezet."