Az életem egy szempillantás alatt megváltozott, amikor ....

Tini lány korom óta naplót írtam. A naplómmal őszintén megoszthattam az életem történéseit, és tudtam, hogy amit abba a füzetbe leírok, az a kettőnk titka marad. Minden fontos eseményről beszámoltam Neki és láthatatlan barátomként kezeltem Őt. Mindig meghallgatott, tudta, hogy mikor vagyok boldog és azt is ha lelki bánatom van és soha nem élt vissza a lelkemben zajló történeteimmel. Nem kellett attól tartanom, hogy egyszer majd hátba támad és kiadja a titkaimat idegeneknek. 

Jött egy nehéz időszak az életembe és igen csak megtépázta a lelkem. Minden egyes napon megosztottam a lelkem terheit a láthatatlan "barátommal", aki mindig ítélkezés nélkül meghallgatott engem. Tudtam, hogy a gondjaimról nem beszélhetek senkinek a családban, hiszen a probléma minden családtagomat érintette, és megoldást senki sem tudott a helyzetre. Így aztán, minden alkalommal, a "Barátommal" osztottam meg a gondolataimat.

Nem jártam társaságba, és igyekeztem minden nemű közös programból kivonni magam, mind baráti és mind komolyabb családi programról igyekeztem távol tartani magam. Egyre mélyebbre kerültem lelkileg, és már a naplóba különböző dolgokat is rajzoltam, amik arra utaltak, hogy lelkileg már olyan mély depresszióban vagyok, amit már nagyon nehéz vissza fordítani. Egy társam maradt a "Barátom" aki nem ítélkezett felettem, és igaz csendben, de elfogadott olyannak amilyen vagyok, a lelki állapotommal együtt.

Már a "végleges" megoldáson gondolkoztam, megterveztem mindent, amiről csak a "Barátom" tudott. Minden lehetőséget lejátszottam az elmémben, hogy hogyan is tegyem meg.... Életbiztosítást kötöttem, és igyekeztem minden apró tényezőt is számba venni, hogy a biztosítótársaság előtt a családom "tiszta" legyen, amikor a pénzt megkapják a halálom után. Nagyon komolyan gondoltam a dolgot.

Míg nem...., az  egyik reggelen kiültem a megszokott helyre, míg a családom többi tagja aludt, és kezemben a tollal, és előttem a "Barátommal" készültem megfogalmazni, hogy ennyi és nincs tovább ..... 

Úgy vélem mindenki életében voltak, illetve vannak olyan helyzetek, amikor nem látnak kiutat az adott helyzetből. Bizonyára sokan vagyunk, voltunk így, hogy úgy érezzük, hogy akkora terhet rótt ránk az  élet, amit nem tudunk megoldani. Nem látjuk a kiutat, az adott problémára és nem tudunk megoldást, csak egyet, ami akkor és ott a véglegesnek tűnik.

Szóval a kezemben a tollal és előttem a Naplómmal elkeseredve ugyan, de elszántan készültem az utolsó sorokat írni a "Barátomnak".....

Mikor ............ "Valaki" megszólított! ................ és arra kért, hogy: Köszönjem meg a "Barátomnak" Naplómnak, hogy eddig az életem része volt, és MOST egy új élet kezdődik a számomra, aminek Ő már nem lehet része többé. A hang arra biztatott, hogy vegyek elő egy új füzetet és köszönjem meg a "Barátomnak", hogy az eddig az életem történeteit igaz, csendes társként, de végig élte......

Én hallgattam a hangra a fejemben, és úgy tettem, ahogyan azt kérte. Elköszöntem a Naplómtól és az új füzettel a kezemben egy új életet kezdtem teremteni. A hang a fejemben, csak mondta és mondta azt, amit és ahogyan kell tennem az új életemben. Igyekeztem mindent leírni. ahogyan azt hallottam...

A "hang" azt suttogta nekem, hogy adjak magamnak 21 napot, és ha úgy cselekszem, ahogyan azt most mondja nekem, akkor megváltozik az életem. 

Elvoltam keseredve nagyon, de a hangot hallván, úgy gondoltam, hogy megadom az esélyt magamnak és .... a hangnak. Úgy éreztem, hogy már ez a három hét nem oszt és nem szoroz azon a helyzeten, amiben vagyok.

Akkor még azt hittem, hogy elment az eszem, sajnos ott tartok 32 évesen, hogy hangokat hallok a fejemben, de ma már tudom, hogy a LELKEM szólt hozzám. Nem volt még itt az idő, hogy az életem véget érjen és az Univerzum minden lehetőséget megragadott, hogy végre észhez térítsen engem.   

Megfogadtam a tanácsot, és mindent úgy csináltam, ahogyan a hang mondta. Ma már lassan 10 év távlatából, tanulságként írom eme sorokat, hiszen a Lelkemet megérintve született meg az Új barátom.

Azóta a "barátom" már a CSODAFÜZET  lett, akinek nagyon hálás vagyok, és büszkén mondhatom, hogy sok ember életét változtatta meg.