A téli időszak a befelé fordulásról szól, az értékelésről amik az életünkben eddig történtek, és azokat hogyan éltük meg. Talán ez elmúlt években először vetek számot az elmúlt időszakról. Elmélyülten, csendesen, ma már nyugodtan gondolok vissza az elmúlt időszakra. Eddig annyira nehéz volt, hogy nem álltam készen arra, hogy szembe nézzek az elmúlt időszak eseményeivel.

Az idő nagyon tág fogalom, amit minden helyzetben másképpen élünk meg. Ha boldogok vagyunk, akkor az idő felgyorsul, ha testi, lelki fájdalmaink vannak, akkor az idő alig mozdul.
A mély és érzékeny, a belső szenvedés és fájdalom, az időhöz való viszonyunkat is tükrözi. Hogyan alakítja az életünket és a belső állapotunkat az, hogy hogyan éljük meg az idő múlását, különösen a nehéz pillanatokban.

Több mint három évembe telt az, hogy megálljak és értékeljek. Az egóm, a sértettségem dörömbölt, és nem engedte, hogy megnyugodjak. Nagyon nehéz időszak volt, és az idő nagyon lassan telt. Ma már vissza tekintve, még is érdekes módon úgy érzem, hogy milyen gyorsan eltelt ez az időszak, viszont ott, akkor megált minden.

Emlékszem, hogy amikor a férjem meghalt, az életem radikális változáson ment át, ami hatással volt a családi kapcsolataimra is. A lányom ellenem és a férjem ellen fordult, az oldalán megszégyenítő, valótlan írásokat tett közzé és ugye a férjem már elhunyt, így ő már nem tudott védekezni. A szívem szakadt meg, az olvasottak után és a családom összes tagja, a környezetünkben élők, értetlenül olvastuk a lányom írásait.
Egy világ omlott össze bennem, hiszen még az esküvőjén is azt mondta, hogy ilyen szülőket kíván mindenkinek.
Az idő nagyon lassan telt, és minden egyes írása még jobban le lassította az óra mutatóját. Fel kellett dolgoznom a férjem halálát és mellette a lányom elvesztést is. 
Korábban nem láttam értelmét az életemnek, mert hirtelen két embert is elveszítettem, akik nagyon fontosak voltak az életemben. Nagyon nehéz időszak volt, de megtanított valamire. Igaz, hogy évekbe telt megértenem, hogy mi a tanulsága ennek a történetnek. Nem birtokolhatunk semmit, se embereket, se tárgyakat, sem az időt. Minden múlandó, minden változik és ez így van rendjén. Mára már megértettem, hogy a lányom is gyászolt, az ő maga módján, amit el kellet, hogy fogadjak. Sokáig nagyon nehezen ment, és nem láttam tisztán, de ma már tudom, hogy ez mind nem rólam és a férjemről szólt, hanem róla, az ő gyászfeldolgozásán.

Tudd, hogy mindenkinek az életében vannak nagyon nehéz időszakok, amiket meg kell tapasztalnia, hiszen egy egy ilyen helyzet bölcsebbé tesz minket, ha megértjük a lényegét. Különböző helyzet, különböző időbe telik, mire felismerjük a tanításait, de rajtunk múlik, hogy mennyi ideig hagyjuk magunkat ebben az állapotban. Ami a lényeg, hogy EL MÚLIK. 

Amikor a fájdalom elviselhetetlenné válik, az idő valóban olyan érzés lehet, mintha megállna, és minden másodperc egy örökkévalóság lenne. Azonban, az idő, bár elviselhetetlennek tűnik, el fog múlni. A fájdalomnak is megvan a maga ideje, és azután elérkezhet egy pillanat, amikor a sötétségből világosság születik. Az új nézőpontok, a megértések és az önmentés reménye abban rejlik, hogy a belső világunkban végbemenő változások segítenek abban, hogy újra rálépjünk az útra, ami egyszer csak újra értelmet adhat az életünknek.

A fájdalom része az életnek, de a legnehezebb pillanatok is elmúlnak, ha elég türelmesek vagyunk önmagunkkal, és megadjuk magunknak a szükséges időt a gyógyuláshoz. Az életben való továbblépés, a fájdalom megértése és a belső változás mind türelemről és elfogadásról szól.

A fájdalom végül is véget érhet, és hogy az idő, bármennyire is lassúnak tűnik, mindig új lehetőségeket hozhat, ha megadjuk magunknak a szükséges időt a belső gyógyuláshoz, változásokhoz.

Végtelen szeretettel! Andy