Hogy miért pártolom azt, amikor valaki egy számára fontos szerettével jön el hozzám állításra? Egyrészt mert azt tapasztalom, hogy ez a közös élmény mindig közelebb hozza egymáshoz az érintett feleket. Másrészt viszont ennél sokkal többről is szó van. Ha testvérek, vagy férj és feleség, esetleg szülő + gyermek érkezik együtt, akkor az bizony dupla oldással is felérhet, hiszen a puszta "mozizás" is oldja a másik felet, ráadásul én általában egy bizonyos ponton be is állítom a másik személyt is az egyik állításába. Így egy napon szinte két oldásban részesülhet mindkét jelenlevő.

Lássunk egy friss példát arra, hogy hogyan is működik ez a gyakorlatban. A múlt héten családállításomra egy testvérpár érkezett hozzám. Elmondásuk szerint teljesen más a problémájuk.

A nővér Adrienn  megélése, hogy megfelelési kényszer gyötri, míg a testvére Zsolti azt fogalmazza meg, hogy valahogyan nem találja a helyét az életében.

A bemutatkozó körben a Adrienn témája érkezik meg a térbe, így az ő állításával kezdjük.

Arra kérem, hogy válasszon egy szereplőt önmagának a segítők közül, majd egy másikat, aki a megfelelési kényszerét képviseli.

A tér pillanatok alatt megmutatja, hogy Adrienn bizony születése előtt egy testvérét veszítette el az anya hasában. Mielőtt lecserélném az Adrient képviselő segítőt önmagára, előbb szóban elmagyarázom vendégemnek a testvérvesztés mibenlétét, hatásait. Ahogy Adrienn hallgatja szavaimat, érzések kezdenek feltörni benne. Mindig azt érezte, hogy őneki fiúnak kellett volna születnie, és a család, mint nőt soha nem fogadta el igazán, amit a szülei sokszor ki is nyilvánítottak felé. Mindig fiúként próbált viselkedni, és hogy most megértette, hogy miért is történt mindez.

Ebben a lelkiállapotban áll be ezt követően a saját helyére és váltja le az addig őt képviselő segítőt.

Elhangoznak az oldómondatok, Adriennt már erősen magával ragadja a sírás, ahogy meg nem született fiú testvére szemébe néz. Hosszas ölelkezés után megfogalmazza, hogy sok minden vált most egy csapásra érthetővé.

Ezen a ponton beállítom a szülőket, és kérem a jelenlevő testvért Zsoltit, hogy álljon be ő is a családba.

A testvérek  között egy tér maradt, ami azt sugallta a számomra, hogy Adrienn születését követően, lett volna egy terhessége az anyának, ami ugyan csak nem született meg, aki kislány lett volna. 

A meg nem született leánygyermeket képviselő segítőt ösztönösen Adrienn mögé állítom be.

Amikor azt kérem, hogy érkezzen meg mindenki a helyére, a családi energiába, Zsolti sírni kezd.

Elmondja, hogy egész életében azt érezte, hogy neki is lányként kellett volna születnie, hogy mennyire próbált mindig férfiként viselkedni, de valamiért olyan női energiákat hordozott élete során magával, és hogy most megértette, hogy miért is történt mindez.

Egyúttal megértettük az eredeti témájának háttérokát is ("nem vagyok a helyemen" érzés), hiszen Zsolti  az életét harmadik (ráadásul lány) gyermekként próbálta élni, holott energetikailag ő második gyermek! Oldó mondatokkal bevontam hát őt is ebbe a folyamatba, hogy megérkezhessen a saját helyére.

Zsolti átölelte lány testvérét, amiben a szeretet energiája volt jelen.

Ezt követően a saját állításában fedetten állítottam be Zsoltit, a nővérét  Adriennt és a szüleit, és a meg nem született testvéreket.. A segítők egymástól azonos távolságra álltak meg, mindenkitől azonos távolságra pedig a meg nem született testvéreket állítottam be a helyükre. 

(meg nem született fiútestvér) - Adrienn - (meg nem született lány testvér) - Zsolti

Mind a négy családtag megélése az volt, hogy távolságot tart a középen álló személyek miatt a többiektől. Adrienn  ekkor elmondta, hogy mindig úgy érezte, hogy anyukája nem elégedett azzal, hogy ő kislánynak született, hiszen az apa végig fiút várt és hogy csalódást okozott neki. Az anya mindig úgy érezte, hogy azért romlott meg az apával a kapcsolata, mert Adrienn lánynak született, majd a következő gyermek születése Zsolti személyében, pedig nem kislány volt.

Ezen a ponton következtek az oldómondatok, melyek az anyának és az apának szóltak és Adrienn nőiségének megélését "legalizálták", épp úgy mint ahogyan a Zsolti férfiasságát szabotálták.

A folyamat zárásaként beállítottam még a Zsoltit is, és kimondtattam a testvérekkel egymásnak az oldó mondatokat, melyek szerint a meg nem született fiú és a lány testvér volt a fal eddig közöttük, de így már tisztán látják egymást. Zsolti az elmondása szerint hatalmas megkönnyebbülést érzett, "mozizó" nővére pedig úgy fogalmazta meg, hogy alig várja, hogy megölelhesse szüleit (ami egyébként nem jellemző a családban).

A nap végén mindketten úgy búcsúztak, hogy nem tudták, amikor megérkeztek, mire vállalkoznak, de biztonságban és nagyon jól érezték magukat, illetve hogy máris érzik, ahogy az addigi mélyben lappangó fal most leomlott kettejük között.