A szeretetért semmit nem kell tenni. A szeretet nem egy jutalom, amit ki kell érdemelni, és nem is egy feltételhez kötött állapot – a szeretet van, vagy nincs. Sokan olyan rendszerekben nőnek fel, amelyek az "összehasonlítás", "megfelelés" és "jutalmazás" elveire építenek, és ezek a minták gyakran megmaradnak a felnőttkorban is. Az ember sokszor azt hiszi, hogy ha elég jól viselkedik, megfelel a társadalmi normáknak vagy mások elvárásainak, akkor szeretetet kap. Azonban, a szeretet nem a megfelelés kérdése, hanem valami mélyebb és önállóbb dolog.

A szeretet nyelve sokszor az, amit a gyerekkorban megtanulunk a családi és társadalmi környezetben, és ha a családi minták megfelelésre és jutalmazásra építenek, akkor a személy gyakran azt érzi, hogy meg kell küzdenie a szeretetért. Ez a küzdelem gyakran vezethet olyan függőségekhez, amelyek egész életünkre rányomják a bélyegüket – legyen szó a szülők iránti függőségről, vagy a kapcsolatainkban való megfelelés kényszeréről.

Már gyerekkorunkban arra vagyunk programozva, hogy legyünk ilyenek vagy olyanok és ha megfelelünk mások elvárásainak, akkor esetleg majd kiérdemelhetjük a szeretetet, vagy egy apró alamizsnát, egy pici morzsát, amiről sokáig hisszük azt, hogy ez a szeretet. 

A legfontosabb üzenet talán az, hogy a szeretet nem a megfelelésen vagy a küzdelmen múlik. Ha valaki szeret, akkor az nem azért van, mert úgy viselkedünk, ahogy ő elvárja, hanem azért, mert elfogad minket a hibáinkkal, gyengeségeinkkel együtt. Amikor az ember eljut arra a pontra, hogy képes saját magát szeretni és elfogadni, akkor azok is megérkezhetnek, akik valóban úgy szeretik, ahogy van, és nem valamilyen ideális kép szerint.

Minél inkább feltételhez kötötték, annál erősebb bennünk a FÜGGŐSÉGEK tudattalan megjelenése, amit sokáig fel sem ismerünk. Függünk a a szüleinktől, gyerekünktől, olyan szokásoktól, amiknek a rabjává válunk, a szerelemtől, a barátságtól, a tanítónktól - tanárunktól, a spiritualitásnak nevezett dolgoktól, spiri-tudástól (spirikörökben pl. ezek nagyon gyakori jelenségek), függünk a magánytól, vagy a mindenáron kapcsolódástól. Nagyon sokféle megjelenési formája lehet a függőségeknek.

Gyakran hajlamosak vagyunk a szeretetet feltételhez kötni, és ez komoly stresszhez és önfeladásba torkollhat. Ha viszont megértjük, hogy a szeretet nem függ attól, hogy milyenek vagyunk, és hogy valódi szeretet csak akkor érkezhet, ha teljesen önmagunk lehetünk, akkor képesek lehetünk valódi kapcsolatokra és belső békére.

Mindenki szeretetnyelve az, amit magzati korban ill. később gyerekkorában látott, amit a családjában, majd egyéb társadalmi rendszerekben (bölcsöde, óvoda, iskola stb.) megtapasztalt. Sokan nőttünk fel "jutalmazás - büntetés - megfelelés" alapú szeretetben, nem véletlen, hogy ennyit küszködünk a megfeleléssel, szeretetlenséggel, ridegséggel, határok fel nem ismerésével, kapcsolódási nehézségekkel, függőségekkel, minták ismétlésével stb., ami elsősorban abból a téves "kondícionálásból" fakad, ami belénk égett sejt szinten és generációról generációra tudatalatt ismétlődik.

Ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, mert elakadt a párkapcsolatod, nem működnek a kapcsolataid, akkor keress meg bátran ezen a telefonszámon 06304202025