Egy anyuka hívott nagyon elkeseredetten, hogy kisfia, nagyon depressziós, aki 21 éves. Közölte vele, hogy öngyilkos lesz. Elege van, és már nem akar tovább élni. Gréti nagyon el volt keseredve, nem tudta, hogy mitévő legyen, hiszen Karcsi a fia, nem akart vele beszélgetni a lelki sérelmeiről. A gyerek teljesen elkülönült a családtól és ha otthon is volt, szinte minden időt a szobájában töltött.

A szülő és gyermek lelki kapcsolata már csecsemő korban elindul, és ez a folyamat egy életen keresztül zajlik. Nagyon sok családban a szülök napi feladatai elvonják a fókuszt a gyermeknek a lelki igényeiről, és ahogyan telik az idő a szülő és a gyermek lelkileg egyre távolabb kerülnek egymástól. Nem egyszerű dolog szülőnek lenni, hiszen nagyon sok rétű feladatot igényel a szülővé válás, amit életünk végéig gyakorlunk. Folyamatosan fejlődünk, az idő előrehaladtával. Nagyon nehéz feladat egy olyan kapcsolatot kialakítani egy meglévő családban, ahol már évek óta elsiklottunk egymás mellett, mint szülő és gyerek. Ebben a történetben is erről van szó. A 21 éves fiú, már nem tud nyitni úgy a szülő felé, hiszen nem alakult ki olyan mély és bensőséges kapcsolat az életük során.

Arra kértem Grétit, hogy úgy közeledjen a gyermeke felé, mint ha Ő nem a gyermeke, hanem a társa lenne. Ne éreztesse a fiával az alá és fölé rendelt, fiú és anya kapcsolatot. Kezelje a gyermekét társként, aki felnőtt már, és hatalmas lelki terhet cipel. Kértem, hogy meséljen a fiának olyan helyzetekről, amikor Ő is átélt hasonló helyzeteket.

Az "Áttörés" ekkor megtörtént. Gréti nagyon segíteni akart a fiának, és a saját lelki történetei által utat mutatott a gyermekének. Bevallotta, hogy neki is olykor-olykor külső segítségre volt szüksége, hogy az adott helyzetből kilábaljon. Ekkor tett említést rólam, és arra kérte Karcsit, hogy legalább egyszer beszéljen velem.

A fiúval háromszor beszéltem egy-egy órát. Nehezen nyílt meg és a tinédzser "szleng" szövegeivel próbálta a tudtomra hozni, hogy mennyire elege van az életből, és milyen sz....r az élet. A szerelmi kapcsolata megszűnt, és milyen sz...t a lány. Ő soha de soha többet nem fogy lánnyal foglalkozni. Nincs semmihez kedve, és nincs semminek sem értelme. Sok esetben az agresszióját dühkitörésekkel hozta a felszínre, amit Ő maga mesélt el nekem. Tárgyakat tört össze, amiről semmitmondóan beszélt. A szobája falát különböző írásokkal, rajzokkal látta el és mesélte, hogy mekkora kupi van ott.

A beszélgetéseink alkalmával igyekeztem, mint barát utat mutatni neki, és rávilágítani arra, hogy min kellene változtatni ahhoz,  hogy az élete is változzon. Hogyan kellene magára tekintenie, és mit kellene a szobájával tennie ahhoz, hogy jól érezze benne magát. A döntést viszont rá bíztam, hiszen mindenki saját belátása szerint dönt és cselekszik. Az alapoktól kezdtük mint a szobája kitakarítása, és ezután jöttek azok a feladatok, amik hozzá segítették őt a változáshoz. De itt meg kell, hogy jegyezzem, hogy a teljes javulás eléréséhez több beszélgetésre van szükség, hiszen ez csak egy "pillanatnyi tűzoltás volt" egy nehéz helyzetben. Tudatosan kell élnünk az életünket, ahhoz, hogy a már nem működő dolgok megváltozzanak, és naponta kell  foglalkoznunk a lelkünkkel, hogy ilyen helyzet ne alakuljon ki a későbbiek folyamán.

Az is fontos, hogy megértsük, hiába akarja a környezetünk a változást, nekünk is változni kell ahhoz, hogy az életünkben is jelentős és tartós változás történjen. 

Ez a történet a nyáron történt, és azóta Karcsi már új kapcsolatban van egy lánnyal, és eszébe sem jut, hogy Ő még a nyáron öngyilkosságra készült. Gréti örömmel mesélte, hogy fia sikeresen túljutott a lelki válságon.

Ezen a linken több sikertörténetről is olvashatsz http://lelekreform.blog.hu/tags/sikert%C3%B6rt%C3%A9netek