A gondolat hatalmas erővel bír, a kimondott szó még nagyobbal, és az amit leírunk... annak van csak igazán ereje.A gondolataink, csak akkor vannak hatással ránk, ha érzések is társulnak mellé. Tételezzük fel, hogy most arra kérlek, hogy gondolj egy vázára. Látod a lelki szemeid előtt azt a vázát? Most mit érzel? Én úgy vélem, hogy szépnek tartod azt a vázát, amire gondolsz, de mély érzelmet nem társítasz hozza. Viszont, ha azt egy szerettedtől kaptad, akkor ebben az esetben már sokkal mélyebb érzések jönnek elő belőled, mivel társítod egy szeretett személyhez. Már nem is a vázán van a hangsúly, hanem azon a személyen aki a vázát adta neked. Minden gondolat, szó egy rezgés, ami hatással van az életünkre. Csak az a kérdés, hogy mekkora rezgéssel bír az a gondolat, illetve szó, és az is nagyon lényeges, hogy milyen érzéseket indít el benned. A lényeg az érzéseken van!

Hiába akarsz Te pozitívan gondolkozni, ha nem tudsz azonosulni a gondolatoddal és azzal az érzéssel, amit megszeretnél élni. Valóban nem is olyan egyszerű dolog, mint amilyennek elsőre hangzik. Addig, amíg a vágyad egy elérhetetlen gondolat csupán és nem hiszed, nem adsz neki töltést, addig ne is várd, hogy valóra váljon.

Most, mint ahogyan megszoktad már tőlem, példával fogom neked illusztrálni, hogy hogyan is mennek a dolgok a teremtés birodalmában. Kérlek ha a következő sorokat olvasod, lassan és figyelmesen tedd. Használd a képzelőerőd! 

Képzeld el, hogy mi ketten beülünk egy étterembe ebédelni. Leülünk az asztalhoz és mint régi jó ismerősök beszélgetünk. Egyszer megjelenik a pincér, aki felveszi tőlünk a rendelést. Én egy Fantát kérek, amit Te iszol azt rád bízom. Az étlappal a kezünkben "hatalmas" döntésre készülünk. A pincér lassan megjelenik az üdítőkkel és ekkorra mi is kiválasztottuk, hogy mivel is töltjük meg a hasunkat. Én egy Újházi tyúkhúslevest kérek és egy Marosmenti töltött szeletet kovászos uborkával. Te mit kérsz?.... A pincér felvette a rendelésünket. Vajon most mi történik? Én úgy gondolom, hogy olyan régen láttuk egymást, hogy tudunk miről beszélgetni. Jókat nosztalgiázunk és mesélünk egymásnak azokról a dolgokról, amik a legutóbbi találkozásunk óta történtek velünk. Ami még nagyon, de nagyon fontos! Megéljük a JELE pillanatát és nagyon örülünk egymásnak. Igaz?

Na most figyelj! Ahogyan leadtuk a rendelést, felmerül benned az a gondolat, hogy a pincér után szaladj, és megnézd, hogy valóban leadta-e a rendelésünket a séfnek? Vajon az eszedbe jut, hogy bekukkants a konyhába, hogy megnézd, a séf tudja-e a dolgát? Én biztosan nem teszem, de szerintem Te sem. Helyette mi is történik? Ott ülünk az asztalnál és beszélgetünk, hasznosan töltve az együtt eltöltött időt. Ha az ételre gondolok, mert már korog a hasam, akkor mivel tudom, hogy mit kértem, érzem az étel illatát, talán még az ízét is a számban. Ha elképzelem, akkor látom a levest és rántott husimat a tányérban. Van sejtésem arról, hogy mi lesz a tányéromon. Egy percig sem vonom kétségbe azt, hogy a husi és a köret hogyan néz ki. Az általam választott étel ízét is érzem a számban. Ezzel a tudattal és érzésekkel folytatom tovább veled a beszélgetést, várva a pincért, hogy megjelenik az ebédemmel. 

A lényeg a JELEN megélésében van, amiről egy korábbi bejegyzésemben olvashatsz http://lelekreform.blog.hu/2016/10/14/a_jelen_hatalma

Így történik a teremtés is, amit az életedben megakarsz valósítani. Lágyan, lazán mindig szem előtt tartod a célodat, érzed az ízét, az illatát, érzed már a kezeid között, azt ami útban van feléd. Az Univerzum "étlapjáról" választottad a célod. 

Az élet egy svédasztal, csak tudni kell róla válogatni.

Ha Te azt gondolod, úgy érzed, hogy Te ezt nem teheted meg, nem lehet a tied, akkor nem okolhatsz senkit sem, csak magad. Az Univerzális "Étlapodon" van kaviár is és zsíros kenyér. A Te döntésed az, amit a tányérodra akarsz tenni.