Az élet nem túl bonyolult, ha valóban ráérzel az ízére
Az élet kiszámítható, ha tudatosan élünk és felelősséget vállalunk magunkért, az életünkért és mindenért, amihez közünk van.
Az első és a legfontosabb dolog, az én szeretete. Igen, jól olvastad! Szeressük önmagunkat. Hiszen én vagyok az élet központjában és el kell fogadnom önmagamat és mindent amit látok. A nap 24 óráját magammal töltöm és fontos, hogy az együtt eltöltött idő önmagammal, harmonikus szeretetteljes és boldog legyen. Ha ezt érzem, akkor az életem sokkal csodálatosabb és a bennem lévő szeretetre a környezetem hasonlóképpen reagál. A szépség belülről fakad, és ezt az én szeretetével érhetjük el. Mi így vagyunk tökéletesek és egyediek és ezt szeretnünk kell, hiszen ha mi nem szeretjük önmagunkat, akkor hogyan is várhatnánk el, hogy a környezetünk szeressen minket? El kell fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, de tudatosan még fejlődnünk és változnunk kell, mert az élet ezt kívánja meg tőlünk.

“Önmagunk szeretete nem az én szeretete abban az értelemben, ahogy a testet vagy a személyiséget szeretjük. Nem a testről vagy a személyiségről beszélek. A test lehet szép vagy csúnya, nem számít. Amit Önmagunk szeretetében szeretünk, azt nem érinti meg a szépségről, a csúnyaságról vagy a személyiségről vallott értékrendünk. Annak felfedezéséről beszélek, aki valóban vagy. „

A második fontos dolog a tudatosság, amit az élet minden területén be kell, hogy vessünk.
A tudatosság első lépése, hogy ebben a poláris világban megkeressük az egységet. Ehhez először is az ítélkezést kell elfelejteni, és leszűkíteni a dolgokat egy ugyancsak poláris, de mégis alapvetően két egységre: a tudásra és a nem tudásra. Ekkor száműzzük a gondolkodásunkból a jó és a rossz felosztását, hiszen tudjuk, hogy ezek csak a mi megítélésünk termékei. Viszont azzal is tisztában vagyunk, hogy a tudás-nemtudás felosztása objektív. Minden, amit eddig rossznak, hibásnak, helytelennek ítéltünk, azt átértékelhetjük, hogy csak azért olyan amilyen, mert nem volt mögötte tényleges tudás. Nem rosszul csináltam egy dolgot, csak nem volt kellő ismeretem róla.

Egy ilyen felismerésből megtanuljuk azt, hogy így nem helyes, és próbálok egy másik alternatívát végigvinni. A nem - tudás tehát az információ, illetve a tapasztalat hiányából fakad. A nem - tudás alapja a tudatlanság, ami a tudatosság ellentétpárja.
Ha a világban körülnézünk, számtalan öntudatlan embert látunk, akik nincsenek tisztában saját magukkal, környezetük működésével, saját céljaikkal, nem tudják honnan jöttek, és merre tartanak. Nem ismerik a személyiségüket, és hagyják, hogy érzelmeikkel, gondolataikkal azonosulva ezek irányítsák őket, nem pedig fordítva.

A harmadik alapszabály a felelősségvállalás, hiszen én vagyok a felelős az életemért. Ha ezt a részét megértjük az életünknek és e szerint élünk, már nyert ügyünk van.
A felelősségvállalás feltételezi, hogy a személy képes számolni saját tetteink következményeivel. A felelősségvállalás kapcsolatot mutat a magas ÉN hatékonyság érzéssel, vagyis azzal, hogy a személy hisz abban, hogy az események inkább tőle függnek, mint másoktól, vagy a külső körülményektől. A felelősségvállalás a tevékenységekkel, eseményekkel kapcsolatos felelős attitűdöt feltételezi.
A felelősségvállalás kialakulásában, fejlődésében szerepet játszó tényezők:

• Önbizalom
• Önmonitorozás (az egyén saját viselkedését, részvételét folyamatosan monitorozza a tevékenység végrehajtásában)
• Önértékelés (magas önértékelésű emberek képesek elhatárolódni a külső értékeléstől, ezért nagyobb valószínűséggel tudja figyelmét a célra és annak végrehajtására, megvalósítására fordítani)

A felelősségvállalás az élet különböző területein, különböző mértékben figyelhető: az egyén felelős attitűddel viseltethet saját teljesítménye, céljai elérése, az élete, esetleg családja életének alakulása iránt. Az, hogy vállaljuk a felelősséget tetteinkért, azt is jelenti, hogy elfogadjuk, hogy mi magunk hozzuk a döntéseket az életünk során, és ezek befolyásolják nagyrészt, hogy az életünk milyen irányba halad, milyen emberekké válunk.

Ez együtt jár annak elfogadásával is, hogy nem hibáztathatunk másokat a saját döntéseink, tetteink következményeiért.
A felelősségvállalás két típusát különböztethetjük meg, az egyik arra vonatkozik, amikor a már megtörtént eseményekért (amelyeket mi idéztünk elő), azok következményeiért vállaljuk a felelősséget.

Például: Géza 22 éves, egyetemre jár és kollégiumban lakik. A háromfős szobában két másik csoporttársával, Petivel és Zolival, már beköltözésükkor megbeszélték, hogy minden héten más mossa ki közülük mindhármuk ruháit. Gézának egyszer egy olyan héten kellett mosnia, amikor sok egyéb teendője is volt. A következő hét hétfőjén Peti és Zoli rosszalló pillantásai döbbentették rá, hogy elfeledkezett a mosásról. Először mentegetőzött, hogy milyen sok dolga volt, de utána elismeri, hogy jobban is figyelhetett volna megállapodásukra. Ezzel vállalta a felelősséget mulasztásáért.
Ugyanakkor felelősséget vállalni azt is jelentheti, hogy felelősnek érezzük magunkat valamiért (akár mi idéztük elő, akár mások), és teszünk azért, hogy megoldódjon ez a probléma – ezt jelenti a felelősségteljes viselkedés. Például: Felelősnek érezzük magunkat azért, hogy tisztább legyen a környezetünk, és ezért jelentkezünk önkéntesnek, hogy részt vegyünk az iskolánk, vagy akár a városunkban a parkok tisztábbá tételében.

A felelősségvállalás e típusához tartozik az is, amikor teszünk azért, hogy megóvjuk testi és lelki egészségünket (sportolunk, egészségesen étkezünk, megpróbáljuk jól beosztani az időnket, igyekszünk minél jobban megbirkózni a minket érő stresszel).
Ha valaki képes a felelősségvállalásra és a felelősségteljes viselkedésre, akkor egy adott helyzetben képes a saját értékrendje alapján döntéseket hozni és aktívan cselekedni ahelyett, hogy folyamatosan másokat vagy a körülményeket okolná az őt érő nehézségekért.

Ez a gondolkodásmód elősegíti, hogy a problémák megoldására koncentráljunk ahelyett, hogy tagadnánk, vagy figyelmen kívül hagynánk a nehézségeket. Ha nem hiszünk abban, hogy felelősek vagyunk a saját sorsunkért és a velünk összefüggésbe hozható dolgokért, akkor kiadjuk az életünk irányítását a kezünkből.

Ennek következményeként gyakran áldozatnak érezzük magunkat, és tehetetlenül sodródunk helyzetről helyzetre. A felelősségteljes viselkedés hiánya saját testi egészségünket is veszélyeztetheti. Elsősorban akkor, ha nem érezzük a súlyát azoknak a tevékenységeknek, amelyek talán aktuálisan kellemesek lehetnek (mint például a dohányzás, túlzott cukorfogyasztás, stb.), de hosszútávon ártanak az egészségünknek.

Az ilyen típusú döntések meghozásához kell a legtöbb önfegyelem, és felelősségtudat, hiszen az élmények csábításának vagy a kortársak rábeszélésének ellenállni a legnehezebb dolog. Mégis ez jelenti a legtöbbet, amit önmagunknak és azoknak adhatunk, akik szeretnek bennünket, és akiket mi is szeretünk.

Sok hasznos írást találhatsz itt, ami a tudatos fejlődésedbe a segítségedre lehet. Lássunk csak egyet.http://lelekreform.blog.hu/2016/10/14/most_probalj_egy_kicsit_ellepni_magadtol_es_ugy_nezz_magadra_az_eletedre_az_erzeseidre_mint_egy_kivu

Az aktuális Lélek Reform programról, pedig ezen a linken értesülhetsz:   http://lelekreform.blog.hu/2016/10/18/elfogyasztasz_velem_egy_kavet