A nyár közepén történt az eset, amikor este kilenckor csörgött a telefonom. Anyukám hívott, hogy: "Kislányom lángokban ég a házunk és a tűzoltók most oltják a tüzet." Én már aludtam akkor, amikor hívott, és a telefonhívás igen váratlanul ért, de az a hangsúly ahogyan közölte a lényeget, az leírhatatlan volt. Gyorsan összeszedtem magam és a családommal azonnal indultunk. Mire odaértünk már messziről lehetett látni a lángokat és a ház előtt 3 tűzoltóautó próbálta oltani a tüzet. Hatalmas tömeg gyűlt össze és mindenki különböző teóriákat gyártva, képeket és videókat készített, amit már azonnal nyomott fel a világhálóra, míg anyukám és az öcsém lelkileg összeroskadva a kapu előtt nézték, hogy az életük munkája, hogyan semmisül meg.Az anyukámat átöleltem, aki sírni ugyan nem tudott, de remegett az idegességtől és csak annyit tudott mondani, "Kislányom! Most küld az Angyalaidat!" Szorosan magamhoz öleltem és azt mondtam, "Az angyalok most is itt vannak velünk. Hidd el!" A tűzoltók dolgoztak a tűz megfékezésében, ami a számukra sem érthető módon nem akart elaludni. Már a harmadik autó tartályából is kifogyott a víz, de a tűz még mindig lángolt. Több órán keresztül dolgoztak, mire sikerült eloltani a tüzet. Egy személy mindig arra figyelt, hogy a a ház lakói mind testileg, mind lelkileg a körülményeknek megfelelően   van-e, hiszen ilyen esetekben sokszor kell hívni mentőt, hogy ha testi sérülés nem is történt, de mentálisan is segítsék a károsultakat. A Tűzoltónak figyelni kell ilyen esetben a háziakra, hiszen olyan váratlan eset is történhet, amikor az ott lakó be akar menni az égő házba, hogy vagyonát, kis állatait kimentse a lángoló házból. http://makoicsipos.hu/2016/07/03/tuz-a-patai-teren/

Leírhatatlan volt a látvány és az érzés is. Megdöbbentően nyugodt voltam, amit mind anyukám, mind az öcsém is átvett. Éreztem és megéltem azt, amit tanítok. "Minden úgy jó, ahogyan van." és ezt az érzést semmivel nem tudtam megkérdőjelezni. Magamon és az érzéseimen csodálkoztam el, hiszen ez a helyzet nem mindennapi. Ösztönösen valahogy azt éreztem, hogy ennek a történetnek, van egy nagyon jó oldala is, ami gyorsan körvonalazódott és míg a tűzoltók serénykedtek, addig az anyukámnak meséltem erről egy kicsit. Banálisnak hangzik ugyan, de valóban ez a "mese" mentette meg az anyukámat, az idegi összeroppanástól. 

Már évek óta tervezték, hogy lomtalanítanak és a több évtizedes lomot, amit a padláson összegyűjtöttek, most az élet elrendezte, és nagytakarítást végzett. Lehet, hogy nem ez volt az elképzelés, de a sors így alakította. A házkörül is tervezett újításokat, amit ez a tűz ugyan csak megoldott. Kértem, hogy most nézzen erre a helyzetre úgy, hogy amit valóra akart váltani a ház körül, most egy "kis" segítséggel ugyan, de el kell, hogy kezdje megvalósítani. Nem holnap, vagy holnapután, hanem MOST. Mire a tűz elaludt és semmi nem izzott, éjszaka lett. Nem sok mindent láttunk a sötétben, sártenger mindenfelé és a szag, valami borzalmas volt. A tűzoltók nem engedték, hogy ott aludjanak, így eljöttek hozzánk aludni. Másnap már kora reggel mentünk, hát ... nem mindennapi látvány fogadott minket. Szerencsére a főépület lakható maradt, de a többi ....

Amikor a tűz elaludt és pakolták össze a dolgaikat, egy két tűzoltóval beszédbe elegyedtünk. Az egyik megjegyezte, hogy milyen higgadtan viseli a család ezt körülményt, és a szavaiból azt éreztem, hogy várja is a választ. Ekkor meséltem arról, hogy én mivel foglalkozom, és valóban büszke voltam magamra, hogy megálltam a helyem ilyen körülmények között is. Hiszen ez volt a legjobb példa arra, hogy magam előtt is bebizonyítsam, hogy nem csak bort iszok és vizet prédikálok, hanem megélem azt amit tanítok.  Meséltem, hogy a pszichiátrián is dolgoztam mint nővér egykor, és kiderült, hogy az Ő anyukája a legkedvesebb kolléganőm volt. Milyen kicsi a világ?

Az elkövetkező hónapokban, valóban nagytakarítás folyt. Minden lom elkerült a háztól, és szerencsére, a biztosítási összeg fedezte az összes költséget, a szemét elszállításával együtt. Ma már sokkal szebb mint új korában volt, pont olyan, amilyenről akkor meséltem az anyukámnak, amikor még lángokban állt a ház. Ha tűz történik egy háznál, akkor azon komolyan el kell gondolkozni, hogy vajon mi az amit nem csinálunk jól. Teljesen át kell értékelnünk a dolgainkat, mivel ennél nagyobb tragédia, már csak egy komoly baleset lehet. De erről majd egy későbbi írásomban ejtek szót.

Ezúton is köszönetet szeretnék mondani a tűzoltóknak és mindazon a személyeknek, akik a segítségünkre voltak ebben az időszakban. Szerencsére elmondhatjuk, hogy nem hagytak magunkra és segítő kezeiket nyújtották felénk.