Ha az ember egy komolyabb helyzetbe kerül, amikor megérinti annak a szele, hogy az élete ezután homlokegyenest más lesz, megijed. Pontosabban retteg. Retteg a bizonytalanságtól, a fájdalomtól, az elszigetelődéstől. Retteg attól, hogy nem lesz teljes az élete. Mintha valami elromlott volna, amit nem lehet megjavítani.
Én mindig találtam célokat, amik miatt "nem engedhettem meg magamnak", hogy rosszul legyek. Hiszek a sorsban, hiszem, hogy a nekem szánt utat kell járnom.

Volt, hogy letértem róla, szinte erőszakkal mentem a sorsommal szemben, elvesztegetve néhány évet valami olyasmire, ami nem nekem való. Amiben nem érzem jól magam, ami kívülről talán szép, engem viszont kifordít a világomból.
A világból, ahol rend van, ahol adok és kapok sok-sok jót, ahol néha nem értünk egyet, de soha sem alázzuk meg egymást , vagy tapossuk el vagy meg a másikat.
Hiszek az őszinte emberi megnyilvánulásokban és a konzervatív értékekben. Hiszek a szükségesen elkövetett hibákban, amikből tanulunk. És hiszek abban, hogy minden a fejben dől el. Hiszek a vonzásban, a gondolat erejében és a kimondott szavak hatalmas energiájában. Hiszek abban, hogy az ember az agyának csekély százalékát használja és a maradékot mozgósítani lehet.
Aki úgy tudja: egészséges, az sem tudhatja meddig tart az élete. A beteg és az egészséges között annyi a különbség, hogy az egyik konkrétabb feladatot kapott. Amivel tudni kell megbirkózni. Megbirkózni a tudattal, hogy igen, vannak változások, amiket meg kell tanulni uralni. Igen, uralni kell és nem kezelni. Nem kell elfogadni, hagyni, hogy maga alá gyűrjön.
És türelmesnek lenni. Mert mindenhez idő kell, és nagy kontroll, hogy az ember ne törjön meg.
És még valami, ami nagyon fontos. Nem elég várni. Minden nap gyűjteni kell a pozitív élményeket, örülni annak a napnak, és akár hit nélkül is, de azt programozni, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Nem kell teljes meggyőződéssel pozitívnak lenni, de a negatívumokat tudatosan el kell kerülni. A negatív embereket is.
És néha meg kell engedni magunknak azt a luxust, hogy sírunk, mert félünk, és hagyni kell, hogy azok az emberek akik körülöttünk vannak és szeretnek, ki tudják mutatni, hogy mennyire fontosak vagyunk nekik.

Ezen a linken sikertörténetekről olvashatsz, olyan történeteket, akiknek az élete megváltozott, mert hittek magukban és alkalmazták azt a tudást amit a Lélek Reform programban tanultak. http://lelekreform.blog.hu/tags/sikert%C3%B6rt%C3%A9netek