Az életünk legfőbb alaptörvénye, hogy semmi sem állandó, minden változik. A boldog időszakokat követi egy semleges, vagy egy boldogtalanabb időszak ami az élet természetes velejárója.
Ha tudatosan szeretnéd élni az életed, akkor ezeket szem előtt tartva nem leszel a boldog percek megszállottja, tudod a borúsabb időket is elfogadással kezelni. Ha harmonikus életet szeretnél élni, akkor ezeket a nehezebb pillanatokat is éppen olyan értékesnek kell tartani, hiszen szükségünk van a rosszra, a szomorúságra is, hogy értékelni tudjuk az életünkben a jót. Viszont nagyon fontos megértenünk, hogy miért is változik a hangulatunk, a hozzá állásunk egy-egy dologhoz, illetve élethelyzethez.
Egy röpke kis példát hoznék fel, hogy könnyebben megértsd a dolgot.
Minden nap elmegyek a kutyámmal Donival sétálni. Általában ugyanazon az úton szoktunk menni, de hogy közben mit élek meg, az mindig más lehet...
Megélhetem úgy is a közös sétánkat, hogy azon kattog az agyam, hogy mennyi teendőm van. Össze kellene pakolnom, ki kellene mosnom, válaszolnom kellene az üzeneteimre, vagy éppen a konzultációmat kellene most megtartanom ahelyett, hogy itt sétálgatok.
De megélhetem úgy is, hogy milyen csodálatos Donival sétálni a tiszta levegőn és gyönyörködni a természet szépségében. Megélni a séta minden egyes pillanatát, és elcsodálkozni azon, hogy milyen boldogság az, hogy az 5 érzékszervemmel megtapasztalhatom a nyár csodáit, azt, hogy vagyok és jól éreztem magam.
Szinte minden egyes napon sétálunk Donival, és közben gondolatok, érzések kavarognak bennem, és csak rajtam múlik, hogy ezek milyen minőségben vannak akkor jelen. Hiszen a cselekvés mindig ugyanaz, de a gondolataim által tudom formálni mind azt, amit akkor és ott megélek.
A személyiségünk tudatosan formálható, mint ahogyan a boldogságra való képesség is.
„Nem mondom, hogy könnyű kijönni egy rossz hangulatból, vagy stresszes állapotból, de igen is meg lehet tenni, csak az embernek erőt kell vennie magán és mindig az első lépés a legnehezebb, utána már könnyebb. Tudatosan szabályozható így az is, hogy én hogyan érzem magam a séta közben. A körülmények abban a másfél órában, amíg sétálunk, szinte ugyanazok, viszont a sztori lehet más a fejemben. Így ha már ezt kell most csinálnom, akkor miért ne érezném magam jól közben. Ez csak rajtam múlik, gyakorolható. Uralható ez a része a tudatunknak, mint ahogy valójában az összes. Szóval én nagyon hiszek benne, sőt, élem, hogy a boldogság márpedig tanulható, csak az emberek többsége az életét a kondicionáltsága, viselkedésmintái, korábbi tapasztalása és így végső soron saját elméje rabságában éli le. Sosem szembesül azzal a lehetőséggel, hogy az elméje, nem egy megszálló, aki fogva tartja, hanem egy eszköz, ami fejleszthető. Pedig nagyon lényeges, hogy az elménken, gondolatainkon keresztül teremtünk és tapasztalunk is, ezért elménk életünk minőségét, emberi kapcsolatainkat, álmaink megvalósítását alapvetően meghatározza. Éppen ezért van az, hogy ha sikerül ránevelni az elmédet arra, hogy észrevegye azokat a dolgokat, aminek örülhetsz, amitől boldog lehetsz, amiért hálás lehetsz, amit szerethetsz, akkor egy ilyen elme már olyan életet is fog teremteni, amiben természetes, hogy boldog vagy, mert a körülmények is olyanná válnak... és így teljes lesz a kör. Ezért fontos megérteni, hogy a boldog élet nem a körülmények szintjén, hanem belül kezdődik!”
A csoda benned van!
�
�
